Írország, Greystones, 2011. május 10-15. (Tréningbeszámoló)

A VSI (Voluntary Service International – az SCI ír tagszervezete) által szervezett tréning célja az volt, hogy a résztvevőket felkészítse a hátrányos helyzetűeknek szóló ificserék vezetésére. A tréningen négy állandó tréner vett részt és két meghívott vendégtréner tartott rövidebb workshopokat. Mi, résztvevők harmincan voltunk, a legtöbben - nyolcan -Franciaországból érkeztek.  

 A hely

A helyszín Greystones volt, egy tengerparti kisváros Dublintól körülbelül 20 kilométerre. A városka lakói rendkívül barátságosak és vendégszeretők voltak, az utcán, a boltban vagy épp a pubban rendezett népzenei mulatságok alkalmával is szívesen elegyedtek szóba bárkivel. A szervezők rendkívüli YUWG-os tapasztalattal és szervezőkészséggel rendelkeztek, így gyakorlatilag zökkenőmentesen zajlott a tréning, bármilyen problémát szinte azonnal megoldottak.

A program általános bevezetője után gyorsan ráttértek a tréning témájára. Miután tisztáztuk a táborok és ificserék közti különbségeket, az ificserék felépítését, gyakorlatiasabb témákkal foglalkoztunk. Köszönhetően annak, hogy az egész program játékos formában zajlott, nem csak a konkrét, a témát érintő ismereteket kaphattunk, de új, izgalmas és érdekes tanulási módszereket is megismerhettünk. Sokszor játszottunk, és szerepjátékok segítségével különböző szituációkat imitáltunk, ez, azt hiszem, általános magabiztosságot adott bizonyos konfliktushelyzetek megoldására, amit az élet bármely területén lehet hasznosítani a későbbiekben. A meghívott trénerek egyike izgalmas workshopot tartott az interkulturális tanulásról.

A csapat
 

A tréning alatt rendkívül jó csapat kovácsolódott össze, bár az elején nagy nehézséget okozott a kommunikáció, ugyanis bizonyos résztvevők szinte egyáltalán nem beszéltek angolul, míg mások

 pedig mindenki számára furcsa ír / walesi stb. akcentussal beszéltek. A kezdeti kételyek másik oka az volt, hogy a résztvevők között voltak tapasztalt ificsere-vezetők és évek óta hátrányos helyzetűekkel dolgozók, míg olyanok is, akiknek minden teljesen új volt. Azonban kellő szervezettséggel és nyitottsággal mindezt sikerült leküzdeni, sőt még a csoport nagy létszáma sem okozott gondot.

Számomra az egyetlen gondot a tréning rövidsége jelentette, ugyanis ebben az intenzív öt napban sok olyan téma került elő, aminek kifejtésére nem volt idő. Reméltem, hogy bepillantást nyerhetünk abba, hogy hogyan kell egy hátrányos helyzetűeknek szóló ificserét megpályázni, mitől lesz jó a projekt, ez azonban sajnos nem fért bele az időbe.

Összességében tehát úgy gondolom, hogy egy rendkívül jó tréningen vettem részt, ahol a megszerzett formális tudáson túl rengeteg új tanulási módot, játékot és nem utolsósorban sok egymástól nagyon különböző, de annál érdekesebb embert ismerhettem meg.

Oláh Zsófi

Útilapu Hálózat - SCI Hungary