Norvég est beszámoló

Mikor elindultam az Útilapu irodájába, sajnos rá kellett döbbennem, hogy szánalmasan kevés dolgot tudok Norvégiáról- fjordok, halászat, sífutás, hideg, semmi lényeges. Az útilapu két Bogija és egy Esztere természetesen sokkal összefogóbb képpel rendelkezik az országról, és a norvégokról, hiszen nemrég részt vettek ott egy táborvezető tréningen, és hazatérve megosztották velünk élményeiket, és az ott tanultakat.

Egy tréningről lévén szó, az est első része valószínűleg a leendő táborvezetők szempontjából fontosabb, de biztos vagyok benne, hogy mindenki számára érdekes, és élvezetes volt. Jó alkalom nyílt arra, hogy megbeszéljük milyen egy jó vezető, azaz inkább azt, hogy kiben milyen kép él erről - mert mint kiderült, mindenki szeme előtt más példa lebeg. Eszter fórumszínházas workshop-ja  pedig arra adott lehetőséget, hogy bele is bújjunk a vezető, vagy az agresszor, esetleg a kicsit ittas, és nehezen irányítható külföldi önkéntes szerepébe. Két tábori konfliktust játszottunk újra, mert –számomra ez egyetlen tökéletes táborélmény után újdonságként hatott- egy táborban konfliktus is adódhat, és nincs más dolgunk, mint megoldani azt. Az újrajátszásnak és a szerepcserének pedig azt hiszem ez volt az értelme- megláthatjuk a másik oldal álláspontját, és más perspektívából nézve talán a megoldás is közelebb kerül, ez a szemléletet pedig lehet, hogy minden vezetőnek meg kellene tanulnia. A fórumszínház, mint módszer mindenesetre nagyon hasznos lehet akár az elkövetkezendő nyári táborokban, vagy bárhol máshol is, de mint szórakozás sem volt utolsó. Tehát azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy a norvég est első része, nagyon hasznos volt, főleg gondolom azoknak, akik hozzám hasonlóan először fogják kipróbálni magukat táborvezetőként a nyáron.

Az est második része hű volt az előre kiírt programhoz: móka, kacagás, élménybeszámoló, szendvicskészítés norvég sajtból. Ez utóbbival kapcsolatban senkit se rémisszen meg a nem túl bizalomgerjesztő külső, sokkal finomabb, mint amilyennek látszik, köszönet Boginak azért, hogy ezt megismertette velünk.

Így a norvég beszámoló a lehető legjobb véget ért: mostmár határozottan több minden jut eszembe Norvégiáról, mint a sífutás, sőt, a hideg ellenére alig várom, hogy láthassam. A táborvezetői feladatok sem tűnnek már olyan rémisztőnek, és a sok móka és kacagás az este során nagyon is vidám emlékképet hagyott erről az Útilapus programról is!

Képek itt: https://picasaweb.google.com/utilapuhalozat/NorvegEst20110331#

by Jekli Ági