Az Útilapu Hálozat önkéntesei, elnökségi tagjai, tisztségviselői Tahitótfauban, április első hétvégéjén  tartották meg a már szokásossá vált tavaszi találkozójukat.  A bennfentes útilapus szlengben később csak Mendlik-kúriaként emlegetett házban (ezúton fejezzük ki köszönetünket Bálintnak és édesapjának) eltöltött hétvége, ha nagyon komolyan akarunk fogalmazni, szervezetfejlesztéssel telt, és ezt a rendkívül intenzív bő két napot csak a szokásos névtanulós játékok / energizerek / étkezések / alvás / stb. szakították meg.

Szerencsére ragyogó időnk volt, és minden körülmény adott volt, hogy kellemesen és hasznosan töltsük el a rendelkezésre álló időt. Jópáran abszolváltuk az idény első szalonnasütését - volt aki az egész évre bezárólag; ha a tűzbe esett virslik számát ilyen módon értékeljük. (Érdemes még a gasztromómiai szempontból kiemelni a szombati nap sajtos-tejfölös tésztáját, laza texturájú, könnyed eleganciáját - a borválasztás ismertetésétől ehelyütt eltekintenénk).

A hétvége során megpróbáltuk újraértékelni újrafogalmazni szervezetünk küldetését, szerepünket a civil szférában, felvázolni "interaktív" módon, különféle játékos feladatok segítségével hosszabbtávú stratégiánkat, céljainkat és  - ha lehet ezt így, hivatalos keretek között - vágyainkat.

A sündisznóelv segítségével (amiről legalább tudjuk, hogy ez a sün, nem az a sün) ragsoroltuk tevékenységeinket, az általános iskolából ismert halmazok segítségével, olyan szempontok alapján, hogy melyeket szeretjük, melyekhez értünk, és nem utolsó sorban, melyik segít fenntartani anyagilag is a szervezetet - azaz, honnan jön a Zsé.

Közben megismerkedhetünk a többi résztvevővel, mindenki elmondta, hogyan kapcsolódott meg a munkába, értékelte szerepét, megtette felajánlásait a jövőre vonatkozva, azaz, hogy ő mit tud hozzátenni az Útilapu munkájához.

A szombat esti játék keretével ezúttal nem aktuális kétségeink, félelmeink és vágyaink, hanem a gyerekkoriak kerültek elő, így mindenki megtudhatta, ki  "bizniszelt",  már kiskorában - piócákkal -  illetve ki kapott intőt, hogy a tanári asztalon szkanderezett, illetve hogy ki hogyan tudta meg hogy  a Mikulás valójában nem létezik.

Végül vasárnap késő délután távoztunk, és a menetrend félreértelmezésének köszönhetően, nyertünk öt percet, hogy a közelben lévő Dunát megcsodáljuk.

Némileg csúsztunk a programokkal, ezért pár fontosabb kérdés kimaradt, de hamarosan ezekre is sor kerül, folytatása következik az április 18-i találkozónk alkalmával, az irodánkban (1047, Budapest, Dohány u. 84 a/1.), amelyre minden érdeklődőt szeretettel várunk

Mindez képekben: https://picasaweb.google.com/utilapuhalozat/TavasziTalalkozoTahi2011040103#

pszbence