Március elején Budapesten leesett a hó, mi pedig felszálltunk a gépre, hogy egy, a sarkkörtől 200km-re lévő norvég kisvárosba repüljünk az „Out of the box – new creative methods in leadership” fedőnevű tréningre, ahol reményeink szerint felkészítettek minket a hatékony táborvezetésre.
Az oslói kulturális központ benyomását keltő reptér, számos utazás közben végigélvezett rajzfilm és gyermekparádé, végül a sokként ható 1500Ft-os pizzaszeletek után megérkeztünk Trodheimbe, ahol a szervezők a csomagkiadónál vártak minket, és az út közben elveszett portugálokat.
A csekély 30 fokos különbséget a hó iránti lelkesedéssel kompenzáló barátaink hajnalban futottak be, így másnap ismerhettük meg őket, mikor az elsőként megtekintett ifjúsági centrumba találkoztunk reggelizni. A 13 országból érkezett résztvevők lassan szállingóztak, és míg a törökök átélték első kulturális megdöbbenésüket az egymást masszírozó fiatalok láttán, a később érkező román lányok megosztották az olaszokkal és a menekülő lett fiúkkal a sörben mosott haj titkát, a másik két magyar lánnyal elindultunk felfedezni, milyen szolgáltatásokat nyújt a centrum és hol találhatóak a használóik. A hatalmas, kivetítő-vászonos „TV-szoba”, a koncertteremmé alakítható, minőségi hangszerekkel felszerelt gyakorlóterem, a stúdió és vágószoba mellett, a két billiárdasztal között átvágva eljutottunk a gyerekekig, akik J. Beavert hallgatva kötögettek egy IKEA bútorok által meghatározott szobában, csokis sütit majszolva.
Az egyik fiú már épp megtanította Esztert kötni, tökéletes angol akcentussal magyarázva neki a hurokkötés menetét, mikor megérkezett a busz, mi pedig továbbálltunk a következő városba, ahol a második ifjúsági centrumban megkezdődött a tréning érdemi része. Az érdekes csapatépítő feladatok után megpróbálták feléleszteni kreativitásunkat a kinti hóban, ahonnan a tréning voltaképpeni helyszínére szállító busz érkezése mentett ki minket.
A 3 órányi hóviharral, fjordbámulással és centis jégen imbolygással tarkított buszút végén megérkeztünk Langvassheimenbe, egy befagyott tó partján álló, hatalmas rönkházhoz. A szobaelfoglalások után a kandallós nappaliban gyülekezve folytattuk az egy hetes programot. A tréningen sok témát érintettünk, köztük a különböző vezetőideálok előnyeit és hátrányait, az előítéletes gondolkozás kialakulását, az effektív kommunikáció és a prezentáció különböző kellékeit. Megismerkedhettünk az egy perces kamera előtti bemutatkozás nehézségeivel és az Európai Unió által kívánt pályázási lehetőségek ez részével is. A trénerek igyekeztek a non-formális oktatás eszközeivel élni, sokat dolgoztunk csapatban, és próbáltuk minél változatosabban kihasználni a helyszín és a technika adta lehetőségeket. Az esték a különböző nemzetek sajátosságainak bemutatásával, étel-ital kóstolással, csoportos játékokkal, beszélgetésekkel, és rögtönzött workshopokkal teltek.
A programban volt egy fél szabadnap. Béreltek nekünk síléceket és megtanítottak oldalra esni, amit a melegebb éghajlatról érkezett résztvevők az összes magyarral együtt nagyon hasznosnak találtak. Az esti sebkenegetés közben a többség a párnájához társított kellemes asszociációkat, mikor valaki üvöltve végigfutott a folyosón és mindenkit kitessékelt a melegből. Kimentünk, és a –11C°-ban elkezdtük keresni a totemállatunkká fogadott rénszarvast. Felnézve jöttünk rá, hogy az égen furán-zölden cikázó vonalas dologban a híres északi fényt látjuk, ennek szólt az óbégatás. A közeli faluban hosszútávú önkéntességét (EVS) töltő spanyol srác azt magyarázta, ő akkor látta a 7 hónap alatt másodjára, és hatot várt az elsőre.
Utolsó este, mikor már túl voltunk életünk első síelős élményein, egy távolabbi befagyott tó melletti tűzrakós-lékvájós táborozáson, végső esti értékelő találkozón, különböző szintű és mélységű interkulturális cseréken, és már a norvégok azon szokása is majdnem természetessé vált, hogy ebédre szendvicset esznek, a házigazdák kiinvitáltak minket a hóra. Bevittek minket a sötét erdőbe, majd a hóba vájt lépcsőkön keresztül egy szűk, északi őslakosok által használt jurtaszerűségben körülültük a tüzet. Az olaszul, litvánul, majd egyéb nyelveken meghallgatott dalok után körbejárt a krumplipálinka, búcsúzkodtunk.
Másnap még megnéztünk egy újabb, hihetetlenül jól felszerelt ifjúsági központot Namsosban és meghallgattunk 3 rock koncertet egymás után. Értékeltünk, angyalkákat lepleztünk le, belesuvasztottunk a programba egy SCI bemutatót és jópár meghívást.
Mikor itthon leszálltunk, Ferihegyen meleg volt és tavaszillat.
Meggyesfalvi Bogi
