(a beszámolót Derzsenyi Dani önkéntesünktől kaptuk, akinek ezúton is köszönjük!)

„Put your Stone on the Way” Workcamp – São Joaninho – Portugália

2009-07-17 – 2009-07-31

Mindenképp tartalmas nyarat szerettem volna idén. Már tavaly tavasszal is gondolkodtam rajta, hogy elmegyek önkéntesnek. Akkor azonban összejött egy látszólag érdekes, kreatív  munka, de miután nem hoztam elég új ügyfelet, ez még idejében abba is maradt.

Idén nyáron úgy döntöttem: a válságra való tekintettel pénzért nem dolgozom, inkább követ hordok a világ végén – így is lett.

Még javában zajlott a vizsgaidőszak, amikor a táborokat böngésztem. Szakmai indíttatásból kizárólag „Art-Hirsoty-Culture” témakörben kerestem táborokat, és kizárólag Portugáliában. Több éve alakul már e nagy szerelem, beteljesedése azonban ez eddig váratott magára.

Két vizsga között csak felületesen futottam át a táborok leírásait, de a „Put Your Stone” Tábor leírása eléggé meggyőzőnek tűnt legalább is valószínűsíthető volt, hogy itt „jól tartás van”. A munka leírásából csupán annyi derült ki, hogy a két hét során valamiféle hagyományos technikával fogunk burkolni. Úgy döntöttem, ez megfelel.

Valamilyen rejtélyes okból a létszám nagyon lassan telt be, következesképpen a táborban az utolsó pillanatok emberei gyűltek össze. Én is csak kattintottam kettőt és fel sem fogtam mi vár rám. – még jó, hogy van check-in –

Annak, aki nem Inter-Rail, vagy Hitchhiking megszállott, az egyetlen ésszerű megoldás a repülő. A portugálok eléggé jól bevédték a légterüket: fapados nincs, ha van is körülményes és nem is éri meg. Portóba csak átszállással lehet eljutni szóval érdemes időben foglalni a TAP Budapest – Lisszabon járatára, és hogy pontosan mikorra?

Érdemes előtte és utána hozzátenni pár napot a tábor időtartamához. A vidéki táborok amúgy is csak busszal, vagy vonattal érhetők el. Nem szabad arra alapozni, hogy tábor közben hétvégéken szabadidőben végig lehet látogatni a főbb látni valókat és nevezetességeket. Célszerű tehát ezeket egyénileg bebiztosítani. De azért kisebb közeli kirándulásokra lehet számítani.

A tábor előtt 3 csodálatos napot töltöttem Lisszabonban. A portugál főváros Budapesthez viszonyítva kisvárosnak tűnik. A kötelező látnivalók is viszonylag közel találhatók egymáshoz, gyalog is bejárható távolságra, a séták során azonban igen komoly emelkedőket kell meg mászni. A város nem kimondottan gazdag műemlékekben, azonban a miraduro-król, kilátókról elénk táruló lélegzetelállító látvány messze kárpótol mindezért. Szerencsére Lisszabonban könnyű „eltévedni” így az ember kénytelen hamar feladni az instant turista törekvéseit és így átadni magát a város atmoszférájának.

Ehhez hozzá segítenek az ott élő csodálatos emberek is. A portugálok nagyon barátságosak előzékenyek és segítőkészek, rendjüktől, rangjuktól függetlenül. Ráadásul sokan és jól beszélnek angolul, és hajlandóak is megszólalni idegen nyelven.

 A táborom, jól megközelíthető volt vonattal is. (ami valószínűleg ritka Portugáliában). A célhelyem São Joaninho az alig ezerfős kis falu, Lisszabon és Porto között helyezkedik el, Coimbrával egyvonalban befelé a szárazföld felé. A legközelebbi város, ami vonattal, busszal elérhető Santa Comba da Dão – ami itthon afféle kistérségi központnak fele meg, van Kórház, Tűzoltóság és Lidl. Az innen 15-20 km-re a faluba már nem vezet tömegközlekedés, ezért kijöttek elénk a szervezők.

A résztvevők szakaszosan érkeztek és távoztak, sokan voltak, akik egy nappal csúszással érkeztek, illetve távoztak. Épp ezért Tábor elején/végén spontán fogadás/búcsúzás volt jellemző.

Másnap aztán csapatépítő játékokkal kezdtünk. Mivel a konkrét munka eléggé lassan bontakozott ki, ezért a vicces játékok sorra ismétlődtek, pedig a csapat felépül magától is. Rendkívül jó társaság jött össze. Volt egy jó erős spanyol kemény még főleg ők csinálták a fesztivált, Viccelődés bolondozás ment végig, munka előtt, után, alatt, helyett és közben is.

A munkaidő reggel 10 kor kezdőt, majd ebédszünet és egy kis szieszta után 3 órától délután 5-ig tartott. Minden nap meleg ebéd és vacsora volt, többire hús-hússal, néha hallal megszakítva, amit egy falu-kantin ként szolgáló étteremben fogyasztottunk.

A szállásunk, az önkormányzat épületének szuterén helyiségiben volt kialakítva, kimondottan a táborok számára. Ottlétem alatt egyidejűleg két tábor volt São Joaninho-ban, így gyakorlatilag 2x20-an volunk, csak a munkaidő alatt voltunk külön. A másik csoport a község Dráma-Klubjában színjátszózott. A Faluban egyébként nyaranta folyamatosan vannak táborok, melyeket egy önkormányzati egyesület szervez. Ahhoz képest, hogy a faluban a szokásos templom, kocsma vegyesbolt, struktúrán kívül nincs sok minden más, nagyon jól szervezett társadalmi életük van igencsak agilis vezetőkkel. Amúgy nem volt teljesen egyértelmű, hogy a környékbeli fiúk lányok közül ki a vezető, a szervező, a résztvevő, vagy csak úgy helyi erő. Az önkéntes táborok az egész országban az IPJ ’Portugál Ifjúsági Intézet alá szerveződnek.

A „Put Your Sotnes on the Way” táborunkban csak több nap elteltével derült csak ki, hogy hová is kell tenni azokat a bizonyos köveket: az Egyesület előadó terme, és egy játszótér mellé kellett kialítani járdát térkő mozaikkal. Talán ez utóbbi kifejezés adja vissza leghitelesebben amit a calçada portuguesa ősi kézműves mestersége jelent. Mivel Portugália – bár kissé perifériálisan ugyan – de olyan területen fekszik ahol sűrű szövete van civilizációnak, a kisebb településeik is urbanizáltabb képet mutatnak mint ahogy azt itthon tapasztalhatjuk.

Hogy élőben is lássunk minőségi kivitelezéseket, tanulmányi kiránduláson vettünk részt Figueira Foz-ba, az óceán parti fürdővárosban. (az óceán hihetetlenül nagy és hideg).

Az egész országban minden az út- és térfelületet ahol csak lehet ízlésesen leburkolnak, - és a rómaiaknak hála a vízelvezetést is zsigerből megoldják. A Calçada Portuguesa azonban mára elvesztette ősi kézműves jellegét és (állítólag) tömeges építőipari eljárássá silányult. Nehéz megítélni, hogy a mi művünk melyik kategóriába tartozik. Hiszen a 5-10 cm oldalú mészkő és bazalt kockákat igen nagy műgonddal forgattunk a homokágyba, végén mégis betonnal lettek kiöntve a hézagok, - no ettől még lehet, ősi a technika hiszen a rómaiak ismerték és alkalmazták a betont.

A Járdához a mintát, mi magunk terveztük meg, az idő szűke miatt azonban, csak a kisebb felület kivitelezésére került sor, és az is a legegyszerűbb mintával.

A minta megrajzolása után napokig áll a munka mivel a ’szaki’-ra vártunk, hogy leszállítsa az eszközöket, és hogy betanítson minket a munkára. Addig alibi munkaként hivatalos blogot írtunk. www.putyourstones.blogspot.com A várakozás egyébként náluk afféle intézmény és különösebben nem bosszant senkit sem. Ennek kezelése azonban egy nemzetközi táborban már inkább felér egy antropológiái esettanulmánnyal.

Péntek esténként a szervezők kétszer is elvittek minket mulatni. A  vasárnapok hivatalosan is szünnapok voltak, egyszer voltunk csobbanni a közeli folyónál, és egyszer egy fakultatív kiránduláson Coimbrába, amely római előzményekkel és XIII. sz-i alapítású egyetemmel, büszkélkedhet. A nyári szünetre a diákok érezhetően betöltetlen űrt hagynak maguk után – ezért ígérem, ha ott leszek majd cserediák, bepótolom a város leírását.

Összességében a Tábor és az oda és vissza út hatalmas élmény volt és valódi, kikapcsolódás és igazi aktív pihenés. Sok tekintetben teljesen máshogy alakult mint amire számítottam. Az önkéntes válallalással azonban erre is fel kell voltam készülve. tábor és Talán még jobb lett volna a légkör ha munka és a közös célok hozzák össze az embereket. Kicsit sajnálom, hogy szakmailag nem volt erős a tábor, de talán így még egyértelműbbé vált számomra, hogy az emberi közösség a legfőbb műveleti terület.