Röviddel az idei táborjelentkezési időszak hivatalos kezdete után az Útilapu egy szezon kezdő minitáborral indította el az idényt Bátonyterenyén március 20-22-én. A tavaszi találkozót egy völgyben lévő tanyán tartottuk, ahová péntek este kalandos körülmények között érkeztünk meg.

A buszról leszállva az infosheet alapján elindultunk fel a hegyre, ki a városból, be a sötétbe. Csak annyit tudtunk, hogy egyenesen kell haladni, át az erdőn, aztán az úton balra... Egészen sötét volt, az ösvény csak derengett, de nem estünk kétségbe, lassan kivilágítottak messziről a tanya fényei. Néha megálltunk bámészkodni, az égen egészen elképesztő mennyiségű csillag látszott, érezhető volt, hogy ez nem lesz hasonló a szokásos városi hétvégékhez. Közben előkerült egy kulcstartónyi zseblámpa, néhány erősebb fényű telefon, ezek segítettek le minket a völgybe - azon az emelkedőn, amiről csak másnap reggel világosban derült ki, milyen rémisztően meredek. A hegy alján Karma kutya és Ancsa várt már ránk, és a meleg, befűtött szobák.

Míg Dóra, Orsi és Ramón megérkeztek az ételszállítmánnyal, mi megismerkedtünk Hugival és Gergővel. Hugi a hétvége során zseniális praktikákkal elkészített ételekkel és hatalmas életkedvével elkápráztatott minket, ezúton is köszönet érte. Az első este éjszakába nyúló közös vacsorával és beszélgetéssel végződött, aztán nagy alvás következett tekintettel a másnap ránk váró munkára.

A szombat igen izgalmasan alakult. Délelőtt szelektíven összegyűjtöttük a tanya körüli területről a különböző építési és egyéb törmelékeket, közben néhány lány virághagymát ültetett. Kis pihenő után pedig következett a nap fény- és forráspontja. A tanyát száraz, bozót szerű növényzet vette körül hatalmas területen, így kaszálni és művelni nem nagyon lehetett eddig. Az Útilapus önkéntesekkel elég sokan voltunk ahhoz, hogy le lehessen égetni a tarlót biztonságosan, a szél is kedvezett, így befüstöltük a völgyet. Egész nap ezen dolgoztunk, sötétedésre aludtak el az utolsó parazsak.

Napközben pihenésképp a tanya melletti kis tó partján élveztük a kezdődő tavaszt.

Este előkerültek a hangszerek, a gitár és a dob. A közös éneklés alkalmából megtanítottuk Ramónnak, a frissen Magyarországra érkezett spanyol önkéntesnek a "Tavaszi szél vizet áraszt"-ot.

Vasárnap délelőtt játszottunk egyet a szabad levegőn, aztán az antirasszista nap alkalmából a csapat egyik fele plakátot rajzolt, a többiek pedig az alakultó Útilapus munkacsoportokról beszélegettek. A bajai lányok és Pisti korábban hazaindultak, mi még lentről néztük hogy kapaszkodnak fel a hegyre. A felejthetetlenül trükkös sajtos tésztás ebéd után még várt ránk egy feladat, kicsit segítettünk a thai jis tanya nagy konyhájának nagytakarításában.

Délutánra már csak egy autónyian maradtunk, indulás előtt még játszottunk néhány pingpong meccset, aztán indulás vissza a városba.

Sokunknak ez volt az első építőtábora, itt kicsiben átélhettünk valamennyit az SCI-os táborok tapasztalataiból, a "civilzációtól" kissé elszigetelődve, egy mesebeli helyen tehettünk valami hasznosat együtt, miközben úgy tűnt, mindannyian jól érezzük magunkat.

(a táborról készült fotókat itt nézhetitek meg)