Livits Réka 2007. szeptember 28. és 2008. augusztus 31. között Belgiumban dolgozott EVS önkéntesként egy művészeti projektben. Az ő gondolatait osztjuk most meg veletek:
Nem is tudom igazából, hol kezdhetném ennek a csodálatos évnek történetét. Nos, talán ott, hogy mekkora hihetetlen szerencsém van a projektemmel. A keresést „anno” kicsit későn kezdtem el, így több mint negyven helyre küldtem bemutatkozó levelet, s csak néhány szervezettől kaptam választ, többségük már talált önkéntest. A hely igazából majdnem mindegy volt, de mindenképpen művészet-kultúra projektet szerettem volna találni. Már épp feladni készültem, mikor egy szép, verőfényes napon e-mail érkezett Belgiumból, hogy szeretettel várnak. Mondanom sem kell, hogy páros lábbal ugráltam a boldogságtól!
A projektet már első olvasatra is mintha nekem találták volna ki: színes-kreatív, festős-agyagozós, gyerekekkel foglalkozós a belga tengerparton, Oostende városában. Nem egy esetben azonban a szupernek hangzó leírást kis kiábrándulás követi érkezés után. Esetemben épp ellenkezője történt. Szeptember végén a 20kg-ot cseppecskét meghaladó bőröndömmel, hátizsákkal, egyebekkel kezdődött a 11 hónapos kaland.
A „munkahelyemre” belépve csak tátottam a szám: színes falak, ecsetekkel, agyaggal, ragasztóval, papírral, vászonnal telezsúfolt két nagy műhely, előző workshopokról hátra maradt, minden elképzelhető technikával készült alkotások, poszterek, festmények, szobrok. És a kedves-humoros, örökké energizált kollégáim, néha kissé szürrealista vicceikkel.
Általában hárman dolgozunk minden nap, de rengeteg tanár, önkéntes, művész, diák fordul meg nálunk. Workshopokat szervezünk iskolai csoportoknak, de egyéni érdeklődőknek is, felnőtteknek s egész kicsiknek egyaránt – agyagozás, festés, kitűzőkészítés, nemezelés, csokival pingálás, múzeumlátogatás, cirkusz-móka, digeridoo és még sokáig sorolhatnám… Részt veszünk nemzetközi programokban is – jelenleg egy Macedóniában szervezett cseréről írok egy gyönyörű tó partjáról, hol belga, magyar, macedón és boszniai fiatalokkal élvezzük az interkulturális tanulás örömeit. Én főként asszisztálok a foglalkozásokon, összerámolom a műhelyeket, de tartottam már saját workshopot is – januárban üvegfestékkel pingáltunk színes mandalákat lelkes gyerkőcökkel -, jelenleg pedig egy európai élethosszig tartó tanulás program szervezésében segédkezek.
Az eddigi kilenc hónapban Oostende második otthonommá vált, rengeteg barátot találtam, részt vettem egy szemináriumon Finnországban, megcsodáltam Londont, Párizst, Amszterdamot, Luxembourgot, márciusban pedig azon kaptam magam, hogy hohó, én képes vagyok már flamandul társalogni! Szívemhez nőtt ez a hollanddal majdnem megegyező, rengeteg dialektussal rendelkező, első hallásra pergős-krákogós nyelv.
Még rengeteget írhatnék erről a szinte tökéletes egy évről – persze voltak-vannak nehézségek is, lentek-fentek, megakadások, de összességében rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtam, tanultam, tapasztaltam, és lehet, hogy kicsit elcsépelten hangzik, de én Belgiumban nőttem fel. Az első év elszakadva a „családi fészektől”, önfenntartás, felelősségvállalás…
Azon pedig talán jobb nem elkezdenem sopánkodni, hogy úristen, milyen gyorsan repül az idő, hogy még csak most jöttem, és mindjárt vége, hiszen ezek az érzések szerintem többeteknek nagyon ismerősek.
Réka EVS közben írt blogját itt találjátok meg: http://adventuresofaprincess.
